Konfliktus a családban – hogyan kezeld karácsonykor?

konfliktus a családban

A karácsony sok családban sajnos nem csak a szeretetről szól. Ha nehezen kapcsolódó családban nőttél fel, nem árulok el újdonságot azzal, hogy a nagy családi találkozók bizony tele vannak feszültséggel, kirobbanni készülő, vagy ki is törő konfliktusokkal. Akár régi sérelmek elevenednek fel, akár aktuális oka van a haragnak, a felfokozott és érzelmileg érzékeny karácsonyi időszak nem a megfelelő pillanat, hogy tisztázzuk, hogyan keletkezett konfliktus a családban.

Pár nappal ezelőtt olvastam Niki bejegyzését, amelyben nagyon jó tanácsokat ad coach és mediátor szemszögből.

Mivel (egyelőre) nem vagyok segítő szakember, maradok a kaptafámnál, a konfliktusok kezeléséről csak laikusként írnék. Sokkal jobban izgat azonban az a soha nem emlegetett körülmény, hogy a legtöbb veszekedésnek a gyerekek is fültanúi. Ezzel egyébként szerintem nincsen baj, ha jól és transzparensen kommunikálunk feléjük: „Géza bácsi és Tünde összevesztek még korábban valamin, nem tudnak kibékülni, de te szeretheted mindkettőjüket, és téged is szeretnek mindketten.” Vagy: „A nagymamáék nehezen viselik, hogy hangoskodtok, mert már idősek, ezért szólnak folyton rátok mérgesen.” Vagy: „Nagypapa azt szerette volna, hogy Apa orvos legyen, és haragszik rá, amiért inkább asztalos lett, de ettől még szereti, csak nem mindig tudja kimutatni.”

Egy gyerek számára a legmaradandóbb nevelési eszközünk azonban a mintánk. Ha mi emberként veszünk részt a vitában, vállalva önmagunkat, de tisztelve a másikat is, az örökre be fog égni a szívükbe.

Konfliktus a családban – játszma vagy nézeteltérés?

A családi konfliktusok időbeliség szempontjából kétfélék lehetnek: helyzeti, aktuális összeveszések, amelyeket meg lehet beszélni gyorsan énközlésekkel és a másik elfogadásával, valamint állandósult, általában játszmákból fakadó szembenállás, amely megoldására alkalmatlan a karácsonyi együttlét, sokkal inkább a felek nyitott, akár szakember segítségét igénybe vevő négyszemközti beszélgetésében oldható fel.

Előbbi megoldása nagyon is a gyerekekre tartozik és fontos alapélménye lehet a későbbiekben is, ha normálisan rendezett vitát lát két felnőtt között. Ha tudjuk, hogy nagyon más életfelfogással rendelkezünk, segíthet, ha előre trenírozzuk magunkat, felkészülünk a nehezebb helyzetekre testben és lélekben.

Konfliktus a személyben – konfliktus a családban

Keveset beszélünk róla, de a karácsony fizikailag is kimerítő egy család számára. A folytonos új ingerek (fény, zene, ajándék, esetleg betlehemes szereplés, új emberek, sokadalom) hihetetlenül lefárasztják még egy felnőtt idegrendszerét is, a gyerekekre pedig százszorosan hat. Fáradtan pedig ingerlékenyebbek vagyunk, ami kiváló táptalaj a veszekedéseknek. Hajlamosak vagyunk ilyenkor félretenni a szokásos feltöltő dolgainkat is, mint például a sport, olvasás, kirándulás, hobbik, sőt, akár az alvást is. A nem megfelelő étkezés pedig a koktélcseresznye a habon, hiszen a testünk biztosan nem igényel akkora kalóriabombát, amekkorával kulturálisan megdobjuk, ellenben a napi friss zöldségadagunkat sem kapjuk meg a mézes-narancsos kacsa mellé. Tehát jó megelőzési forma, ha előre kitaltáljuk, mi az, ami feltölt minket aznap, amellyel kicsit visszaadunk magunknak, és ugyanígy a gyerekeknek. Egyetlen rokonlátogatás sem lehet fontosabb, mint az, hogy a gyerekekkel az ünnepnapokon is minőségi, nyugodt időt tölteni.

Szükségleteink tisztelete

A felkészülés másik fontos pontja, hogy gyakoroljuk, milyen pszichológiai szükségleteink vannak, és ezek milyen érzéseket keltenek bennünk. Ha egy konfliktus során csak arról beszélünk – nyugodt hangon -, mi mire vágyunk (megértés, elfogadás, önazonosság), mi az, amitől rosszul érezzük magunkat (távolság a másiktól, bizonytalanság önmagunkban), a vitapartnerünk a legtöbb esetben ráhangolódik majd az igényünkre, hiszen az emberek alapjában véve jók, és szeretik magukat jónak érezni. A másik törékenységére pedig egy jó ember segítőleg reagál. Ez még akkor is így van, ha a tágabb családtagok elutasítják az érzelmek szóbeli kifejezését.

konfliktus-a-csaladban
Sose feledjük: ha a szükségleteink be vannak töltve, képesek vagyunk elfogadni a másik különbözőségét is.
Forrás: Pixabay

Beavatkozás vagy kilépés

Feszült helyzetben aztán eljön az a pont, amikor beavatkozás szükséges. Kilépni a szituációból, kiereszteni a gőzt mindig jót tesz a hangulatnak. Nekünk például jól bevált megoldás, hogy a karácsonyi ebéd után egymásra nézünk a sógornőmmel, felöltöztetjük a gyerekeinket és kihajtjuk őket a játszótérre, mielőtt az éneklős-ajándékozós felvonás kezdődne, nehogy a keletkezett energia következtében megszaporodjanak a konfliktusok. (Erre a mi családunkban bőven van lehetőség, tekintettel arra, hogy a szüleimen kívül 12 felnőtt és idén már 12 gyerek is sertepertél a karácsonyfa körül.)

Ha úgy érezzük, nem tudjuk megoldani az aktuális konfliktust, lehet, érdemes hátrébb lépni a problémától: tényleg ilyen fontos? Felmerül a lehetőség, hogy esetleg ez a konfliktus a családban lévő mélyebb rétegekben keletkezett, ezesetben viszont életbe lép a játszmákra vonatkozó megoldás.

Játszmák – kapcsolódási formák, amelyek megmérgezik az életünket

A játszmázás Eric Berne nevével fémjelzett fogalma a tranzakcióanalízis zászlója alatt lett népszerű. Személy szerint nagy rajongója vagyok az elméletnek, amely kommunikációs és pszichológiai szempontból is nagyon sok eszközt ad a kezünkbe. A popkultúrában elterjedt lényege az, hogy szituációtól függően a Gyermek, a Felnőtt, illetve a Szülő szerepébe bújunk. A gyermek játékossága és védtelensége okán behódol a szülőnek, aki a tiszta racionalitás és gondoskodás pozíciójába helyezkedik. Két felnőtt kommunikációja akkor egészséges, ha mindketten képesek a másik iránti tiszteletteljes nyitottságra, ugyanakkor pátyolgatásmentesen, önmagukat vállalva, egyenrangú félként vesznek részt az interakcióban.

A diszfunkcionális családi kommunikációban gyakran fordul elő, hogy szerepekbe vagyunk kényszerítve, illetve mi magunk is azonnal belebújunk a vicces kistesó szerepébe (akkor is, ha épp össze vagyunk törve), a támadó nővérébe (akkor is, amikor amúgy békeszerető emberek vagyunk a hétköznapokban), a megmentő kishúgéba (akkor is, ha már képtelenek vagyunk több fájdalmat cipelni). A konfliktusok jelentős részét ennek köszönhetjük szerintem.

A családtörténet során kialakult, régóta hordozott konfliktusok azonban hordozhatatlan terhet jelenthet egy gyereknek, ezért érdemes teljesen lezárni az ünnepek alatt ezt a dobozt és nem a karácsonyi találkozást ragadni meg arra, hogy asztalt borogassunk.

De mit tegyünk akkor, ha mi lezárnánk, de a másik fél folyton bombáz, kritizál, pöckölgeti a triggerpontunkat?

Ezekből nagyon nehéz kilépni, én is csak tanulom, de jó stratégia lehet, ha nem rontjuk tovább a dolgokat, hacsak lehet, nem vonódunk be, amikor pedig direkt támadás kereszttüzébe kerülünk, akkor megpróbálunk higgadtan felnőtt-felnőtt kommunikációt folytatni.

Ezt tehetjük úgy, hogy határozottan kimondjuk, hogy a király meztelen, nem tudunk egymással normálisan beszélni, ezért ne itt, ne most tisztázzuk a dolgokat, ne tegyük tönkre az ünnepet, máskor azonban nyitottak vagyunk ennek megtárgyalására és a kapcsolat helyreállítására. Ez meglepő reakció lehet annyira, hogy a kedves rokon visszahúzódjon a támadásból, és mintát adunk a gyerekeknek arra, hogy egy zaklatót hogyan lehet leállítani.

Ha nagyon bátrak vagyunk, vagy hatástalan a fenti válasz, röviden bele lehet menni úgy, hogy felnőtt szerepbe lépünk, megerősítjük magunkat abban, hogy okék vagyunk, és felnőtt kérdésekkel tudakolózunk arról, a másikat miért zavarja valami, reálisnak gondolja-e az elvárásait felénk. Ehhez azonban minimum halvér szükségeltetik, ezért érdemesebb inkább….

…kilépni a szituációból. Menekülés ugyan, de néha ez a legjobb módja, hogy tovább mélyüljön a Marianna-árok a családtagok között. Menjünk el sétálni, társasozni, fogjuk meg a gyerekünk kezét, és forduljunk látványosan felé a figyelmünkkel! Jelezzük, hogy itt és most a beszélgetés véget ért.

Remélem azonban, hogy a karácsonyi rokonlátogatás feszültségektől mentes lesz mindannyiótok számára, és a legnagyobb békességben élhetitek meg a családi élet örömét. Békés és áldott ünnepetek legyen!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg, kövess, írj!

Anya-fia