Izgatottan vártam a Fabula levélműhely levelét, amelyet egészen az érkezéséig titokban tartottam, a srácok nem is sejtették, micsoda meglepetés vár rájuk. A mai rohanó világunkra jellemző, hogy amikor végre megérkezett a hatalmas, kemény boríték, sokáig nem is tudtuk kinyitni a sok elfoglaltság mellett. Nagy becsben feltettük a könyvespolcra várakozni, hogy alkalmas időben elmélyedhessünk benne. A szombati ebéd után aztán bekuckóztunk a nagy fülesfotelbe, a középső királyfi sebbel-lobbal feltépte a pecsétet, és áhítattal szedegette ki belőle a sok meglepetést.
A pihepuha papírra nyomott mese mellől a borítékból néhány zizegős, színes papírlap, egy meseszereplőt ábrázoló különleges képeslap (a miénken Lívia) és egy origami leírás hullott ki. Szíve szerint azonnal ollót-ragasztót ragadott volna, de a kérésemre bekucorodott az ölembe, a kiskamasz bátyja is odasündörgött, és együtt olvastuk Bonviván, a szeleburdi, de melegszívű lakótelepi cicus történetét.
Mese habbal
A mesék személyiségformáló hatásáról ma már senkit nem kell meggyőzni. Az én gyerekeim a tündérmesékre ugyan kevésbé fogékonyak, azonban a reális mesék azonnal magukkal tudják ragadni a figyelmüket, és hála Istennek, az olvasás szeretetét is sikerült átadnunk nekik. A Fabula levélműhely kortárs szerzők által írt meséje úgy beszippantotta őket, hogy öröm volt nézni.
A mese nem racionális úton készít fel a felnőtti létre, a felnőtt döntésekre, hanem mágikus, irracionális módon. Nem a problémamentes élet ígéretét kapjuk meg tőle, hanem annak a reményét, hogy még a legkisebbek, a legesendőbbek is boldogulnak, ha adottságaikat és lehetőségeiket mozgósítják, ha nem hátrálnak meg az akadályok, megpróbáltatások előtt.
Kádár Annamária
Noha a mi gyerekeink nem klasszikus értelemben vett digitális generáció, hiszen hozzáférésük még nincs ezekhez az eszközökhöz, a világ, amelyben növögetnek, mégiscsak a gyors, könnyen emészthető dolgokat tárja eléjük. Számukra a postaláda majdhogynem okafogyott eszköz, amelybe már csak néhanapján koppan egy-egy számla.
A meselevél ezzel szemben a lassú, időigényes tartalomfogyasztásukat célozza: fastfood helyett fine dining. Kortárs, magyar alkotók – írók és grafikusok – dolgoztak azon, hogy a minőségi papírra minőségi tartalmat vessenek. A levélvárás új kapukat nyithat meg a gyerekeink világtapasztalásában. Arra taníthatja őket, hogy a lassú is lehet izgalmas és szép, a várakozásban öröm is van, nem csak bosszúság, a minőségi dolgokra pedig időt kell szánni.
A FAbula levélműhely missziója: művészetmenedzsment az otthonokban
Sólyom-Nagy Fanni, dr. Balassa Zsófia, Farkas B. Szabina bár más területeken mozognak a hétköznapokon, egymásra találtak abban az igényükben, hogy a modern, digitális napjaink forgatagában valami kézzelfogható, esztétikus és értékes dolgot hozzanak létre. Így indultak el ősszel a levélmesék a lelkes feliratkozóknak, akik negyed-, fél- vagy egész éves időtartamokra fizethetnek elő a Fabula levélműhely honlapján.
Mészöly Ágnes és Majoros Nóra meséit Zs. Nagy Izabella szerkeszti, és Garaczi Glória rajzai teszik vizuálisan is magas polcra, amellyel a fiúk esztétikai érzékét láthatóan megszólították. A mese végeztével ugyanis az én vezetett foglalkozást nehezebben viselő, de alkotó szellemű, és az esztétikumra genetikusan igen fogékony kis hercegeim azonnal a papíros fiók felé vették az útjukat és kezdetét vette egy spontán karácsonyi, családi alkotódélután. Ki a melléklet csillagát alkotta, ki mást, de az alkotás Szelleme bizony ott keringett felettünk.
Ennél minőségibb időt pedig nem nagyon tudunk magunktól elővarázsolni. Köszönjük, Fabula levélműhely!
Ha szeretnétek ti is hasonló élményben részesíteni a gyerekeiteket, akkor keressétek a Fabula levélműhely felületeit az Instán és Facebookon, és legyetek ti is része a közösségüknek!
Ha tetszett a bejegyzés, osszátok meg, ha nem akarotok lemaradni az újabb tartalmakról, kövessetek Instagramon és Facebookon!
