Hogyan játsszunk a fiúkkal?

hogyan játsszunk a fiúkkal

Mielőtt a mindentudó szerepében tetszelegnék, elárulom, hogy anyaságomnak ez egy elég nehéz pontja. Imádok ugyan a gyerekeimmel játszani és tudom, hogy ez nekem is jó, mégis nagyon nehezen szakadok ki a mindennapi mókuskerékből. Azonban azt is tudom, hogy ha megfelelő sorvezető van a kezünkben, hogyan játsszunk a fiúkkal, akkor talán gyakrabban észleljük, ha a jólléte, a család vagy a kapcsolatunk érdekében közös játékra volna szükség.

A játék mint a személyiség kialakulásának forrása

Sokszor hajlamosak vagyunk a gyerekek idejét feltölteni programokkal és különórákkal. Ehhez nem segít hozzá minket a magyarországi rendszer is: gyakorlatilag bármilyen kedvtelése van egy gyereknek, azt csak profi szinten tudja űzni. Ha szeret focizni, alap a heti 2-3 edzés. Ha szeretnénk, ha zenét tanulna, heti 2 szolfézs, plusz 2 hangszeres óra. Miközben 10-12 éves kor alatt semmire sincs nagyobb szüksége, mint mozogni, szabadon játszani és kapcsolódni.

Amikor a gyerekünknek nem marad ideje játszani, akkor nem marad ideje: elmélyülni, feldolgozni az ismereteket, megtanulni az önszabályozást, uralni a saját életét, kereteket és szabályokat alkotni, megtanulni bánni a másik emberrel.

Ráadásul, amikor a játék során sokszor maga alkotta stresszhelyzeteket teremtenek a gyerekek, amelyeket aztán megpróbálnak feloldani. Ez a stressz azonban biztonságos, mert nem éles helyzetben kell rá reagálni, és azonnal ki tud lépni belőle, amint meghaladja a feldolgozási képességét. A gyerekek által teremtett stressz edzi az idegrendszert, és növeli a rezilienciát.*

hogyan játsszunk a fiúkkal

Hogyan játsszunk a fiúkkal, ha…

Egy fantasztikusan csodálatos könyv került tavaly a kezembe, amely szuper sorvezető, ha

  • kapcsolódni akarunk,
  • önbizalmat akarunk adni,
  • tesóféltékenység üti fel a fejét,
  • idegesek vagyunk,
  • lazulunk,
  • fegyelmezni kéne,
  • a családot akarjuk építeni.

Anélkül, hogy Aletha P. Solter: Gyógyító és kapcsolódó játékok (Kulcslyuk, 2020) című remekművét – bár arra nagyon is érdemes, de inkább legyen ott a kezetek ügyében – egy az egyben közzétenném, néhány fontos szempontot szeretnék kiemelni belőle a teljesség igénye nélkül.

Tervezz!

Bort iszom és vizet prédikálok, bevallom, a legnehezebb számomra a tervek betartása, de dolgozom az ügyön. Nem kell azonban nekem tökéletesnek lennem ahhoz, hogy tudjam, a heti minimum egy anyaidő mekkora hatalmas kincs egy kisfiúnak. Ha számíthat rá, hogy heti egyszer osztatlan figyelmet kap, az élethosszig tartó önbizalmat ad: a fontosság és értékesség érzését.

Válaszolj!

A gyerekek folyton tesztelnek, kihívások elé állítanak, határokat feszegetnek, és ez így van jól. Amikor a 2 éves rámutat a frissen firkált falra, nem azt mondja: „Anya, nézd, milyen rossz vagyok!”, hanem azt: „Anya, nézd, alkottam!” Ebben a helyzetben nekünk kell érett, okos, és integrált felnőttnek lenni, hogy ne leüvöltsük, amiért „már megint” gazemberkedett, hanem értéket és értékrendet adjunk. Nyilvánvaló, hogy tiszta házban szeretnénk élni (érték), ezért a helyreállítás során alkalmazhatunk olyan kapcsolódó játékokat, amelyekkel ebben motiváljuk a kis pernahajdert.

Nevessünk!

Mindegy, mit játszunk, a gyógyító játékok célja a nevetésen keresztüli kapcsolódás. Amikor nevetünk, a testünkben cikázni kezdenek a felszabaduló boldogsághormonok, amelyek csökkentik a stresszt, motiválnak, erősítik az immunrendszert és még egy sor jótékony hatással vannak ránk.

Játssz mindig!

Számomra a szemléletváltást az adta ebben a könyvben, hogy mindig minden körülmények között lehet játékot generálni. Sorban végigveszi a legfontosabb nevelési kérdéseket, amelyekben a játék segítségével változást érhetünk el. Mindezt asszertíven, pozitívan, kapcsolódva. Hiszen a közös játék sosem arról szól, hogy elkennénk a problémákat, hanem a kapcsolódáson keresztül motiválja a gyerekeket arra, hogy a szülői mintát kövessék.

Hogyan játsszunk a fiúkkal?

  1. Mozogjunk!

Saját tapasztalatból kiindulva ez a legkönnyebb kapcsolódás a fiúkkal. Foci, bicikli, futás, trambulin vagy csak vad tánc a nappaliban, minden jöhet! A legnehezebb érzések és a legnagyobb feszültség is kiszakad egy-egy vadulás alkalmával, ha pedig látják, hogy mi, szülők is velük tartunk, az megerősíti őket abban, hogy ez jó út a feszültséglevezetésben és a kapcsolódásban.

  1. Nyüzsögjünk!

Készítsünk hamburgerezőt, nyissunk kávézót, építsünk stadiont, bunkert vagy űrhajót az emeleteságyból, ha felírhatnak, fontoskodhatnak és felnőtt szerepekben próbálhatják ki magukat, az általában mindent visz. Az egyik fiamnak még a hangszíne is megvastagszik, amikor beleengedi magát ezekbe a helyzetekbe, jelezve, hogy ez egy más életminőség, játék ugyan, de valóság.

  1. Poénkodjunk!

A férfi humor egy külön cikket is megérdemelne. A férfiak – és a fiúk – sokszor a humor nyelvén tudnak beszélni az érzéseikről, míg a nők könnyebben verbalizálják a belső világukat. Kisfiúkkal az abszurd, kifordított, nonszensz helyzetek teremtése kifejezetten jó hatással van a belső világaink kapcsolódására.

  1. Építsünk!

A fiúk analitikus gondolkodását minden életkorban megmozgatja, ha valami igazán nagy projektet kell összehozni. Legyen az egy homokvár, egy kockatorony, egy madáretető vagy egy kerti faház, a fiúk ezekben a tevékenységükben legtöbbször megélik a kreativitásukat és a szabadságukat.

  1. Szőjünk terveket!

A tervezés során szintén a bal agyféltekét használjuk, így a fiaink számára komfortos, ismert helyzetet teremthetünk azzal, ha tervezgetünk. Az egyik fiam számára például minden évben egy egész lényét igénybe vevő tevékenység, hogy megszervezze a szomszédság focibajnokságát. Ezekben a tevékenységekben könnyen tudunk hozzájuk kapcsolódni, miközben értékes időt tölthetünk együtt.