Válságban vannak a férfiak. Ez nem vicc, nem közhely, hanem egy hatalmas felkiáltás. A háborúk, klímakatasztrófa, az egyre nyíló társadalmi olló árnyékában időszerű már lenne elgondolkozni, vajon nem éppen a fiúk nevelése az, amely segítségével irányt válthatunk. Anya-fia coachként, három fiú pedagógus édesanyjaként régóta foglalkoztat, milyen lehetőségeket és kihívásokat rejt a fiúk nevelése egy mai édesanyának.
A fiúk nevelése a feminizmus tükrében
Miközben a feminizmus jól-rosszul elhozta a bolygó egyes területein a női egyenjogúságot, mégsincs olyan benyomása az embernek, hogy az emberiség jó irányba száguld. Van szavazati jogunk, de még mindig megerőszakolnak a családon belül. Járhatunk dolgozni, lehet saját szobánk, amíg férfiként húzzuk az igát, de kisgyerekes anyaként már kevésbé vagyunk kedvelt munkaerő. Nem, a problémák nem oldódtak meg, csak a nőket kebelezte be a férfivilág. A feminista eszmék épp csak addig működnek, ameddig a piacgazdaságnak érdekében áll.
A fiúk nevelése az egész világunk fennmaradásának záloga
A férfiak alapvetően jók. Ahogyan alapvetően jók a nők is. Hiszek benne, hogy jól vagyunk kitalálva, és ha úgy működünk, amire terveztek minket, akkor egymásnak boldogságot, a világnak békét, kiengesztelődést és egyensúlyt tudunk teremteni. Ha úgy működünk. Ez a működésmód az, amiben egészen az alapokig kellene visszatérnünk, újrahangolni és támogatni a rendszert. A fiúk nevelése a kulcsa annak, hogy a világunk problémáira adekvát válaszokat tudjunk adni.
A fiúk nevelése pedig rajtunk, a felnőtteken múlik: anyákon és apákon, tanítókon és tanítónőkön, politikusokon, fodrászokon, boltosokon, influenszereken és énekeseken, mindannyiunkon múlik.
Hol bicsaklik meg a fiúk nevelése?
Nos, mindannyiunknak vannak történetei arról, amikor vicceskedve vagy komolyan reagálnak ismerősök és ismeretlenek a születendő gyermek nemére. Előítéletek és elvárások szegélyezik az utat, amelyen egy kislány vagy kisfiú világra jön, ezt követően pedig a maguk kék vagy rózsaszín dobozkájában kuksolva várják, hogy a társadalom rájuk nyomja az oké-pecsétet. Mindeközben a pecsétnyomók mintha nem vennének tudomást arról, mennyire nincsen köszönőviszonyban az elvárt viselkedés a biológiai tényekkel.
Tesztoszteron, te átok…vagy áldás?
A fiúk nevelése a kis kék dobozkában minden, csak nem egészséges. Azt mindenki kívülről fújja, hogy a tesztoszteronszint az alapvető biológiai különbség lányok és fiúk között. Valójában azonban ez csak egyike a férfi nemi hormonoknak, amelyek hatásai már kevésbé a köztudat része.
A férfi nemi hormonok miatt a fiúknak fejlettebb a téri, analitikus gondolkodása, ugyanakkor a nyelvi készségeik fejletlenebbek. Természetüknél fogva hajlamosabbak az agresszióra és kevésbé empatikusak. Mindeközben lassabban fejlődik az idegrendszerük, ezért sokkal érzékenyebbek az idegrendszeri stresszre. Tehát ugyanazt a szociális hatást egy kisfiú sokkal nagyobb stresszként éli meg, mint egy kislány.
Biztonságban felnőni
Arra vágyunk, hogy megbízható, gondoskodó, empatikus és felelősséget vállaló férfiak legyenek a világunkban, ugyanakkor a pici fiúbabák nemhogy több, de kevesebb megbízható, gondoskodó, empatikus hatást kapnak: tanulmányok sora mutat rá, hogy már babaként kevesebb és durvább érintést kapnak, mint a kislányok.
Bizonytalanabbul kötődnek, nincsenek szavaik arra, hogy kifejezzék a szorongásukat, ha mégis megteszik (például kiabálással), általában elutasítást kapnak.
“A fiúk nem sírnak” – mondjuk, majd megszégyenítjük verbálisan vagy tettekkel, mivel nem bír megülni a helyén. Igaz, hetek óta nem látott messzeséget és órák óta a szögletes tanteremben kell “viselkednie”.
Fejlett finommotorikát igénylő feladatokat végeznie, nyelvi bravúrokat végrehajtania versenyben a sokkal fejlettebb kislányokkal. Mindezt valódi kihívások helyett mint versenyfutás, fáramászás, kötélcsomózás, medvecsapda-ásás. Csodálkozunk, hogy halálra unva magukat, olyan gyorsan beszippantja őket a virtuális világ megannyi hamis kihívása?
Hogyan neveljünk hát fiúkat?
Legyünk magabiztosak és elkötelezettek!
A fiúk nevelésének első kritériuma a saját kiegyensúlyozottságunk. Elsőként a saját hozzáállásunkat, hiedelmeinket, parancsainkat és tiltásainkat kell felgöngyölítenünk. NEKÜNK kell megálljt parancsolni annak az életmódnak, amelyben a fiainkat neveljük. Nekünk kell elköteleződnünk először. Önmagunk mellett és a fiunk mellett. kiegyensúlyozott szülők – önmagunk nevelése – kiegyensúlyozott gyerekek NEKÜNK kell megáljjt parancsolni ennek az életmódnak
Tanítsuk meg a fiúkat beszélni!
Beszélni az érzéseikről és szükségleteikről. Érintéssel, mesével, egyszerűen és lényegretörően. Beszélni a saját érzéseinkről, elfogadni ítélkezésmentesen az övéket, mentalizálni, átkeretezni. Írtsuk ki a véleményezést, az ítélkezést, az agressziót a családi szóhasználatból! Az apáknak talán még egy picit nagyobb felelőssége van ebben, hiszen ők nem csak felnőttként, de férfiként is mintát adnak.
Egészen pici kortól egészen nagy korukig törekedjünk a kapcsolódásra!
SOHA nem késő a gyerekünkkel újrakezdeni a kapcsolatot! Törekedjünk a kiszámíthatóságra, de fogadjuk el, hogy hibázhatunk! Mindig ott van a legfőbb fegyverün: a bocsánatkérés. Az első két életév nagyon hangsúlyos időszak: rengeteg szemkontaktussal, játékkal, érintéssel kapcsolódjunk! Soha ne szűnjünk meg játszani, mert a játszó szülő a legkönnyebben megközelíthető! Szervezzünk minél több felnőtt kapcsolatot a gyerekünk köré: lehet, hogy a nagyszülőkkel nehezebb nekünk kapcsolódnunk, de a gyerekünknek könnyebb lesz!
Engedjük minél több megbízható, szeretetteli felnőtt közelébe, de ne legyenek irreális elvárásaink a felnőttek felé!
Legyen kalandos kihívás az élet!
Teremtsünk lehetőséget rendszeresen, hogy nagy térben, szabadon tevékenykedhessenek. Ne facilitáljunk, ha nem muszáj, inkább szerezzünk pajtásokat, akikkel közösen oldhatják meg a felmerülő kihívásokat! Hagyjuk kitörni az agressziót, ha nem okoz semmiben és semmiben kárt (erre kell a nagy, természetes tér)! Sokat segíthet ebben, ha találunk olyan férfit, akihez biztonsággal kötődhet, és aki mentorálja a kihívások teljesítése közben.
Szerezzünk falkát a fiunknak!
A fiúk alapvető igénye megtalálni a hierarchikus helyüket. Végtelenül vonzzák őket a rendszerek és hierarchiák, így biztosak lehetünk benne, hogy ha megtalálják a helyüket egy biztonságos bandában, az hatalmas fejlődést biztosít a személyiségük számára. Legyen ez egy fiúiskola, cserkészcsapat, sportklub vagy osztályközösség, a csak fiúk alkotta közeg egészséges kereteket biztosít, hogy levezessék az agressziójukat, kiéljék a versenyszellemet, és megtanulják empatikusan és asszertíven képviselni magukat.
Fiúkat nevelni nem könnyű. (Lányokat sem, csak az más.) Nem könnyű észrevenni, miből mennyit adjunk, mi az, amiben módszeresen hibázunk. Nem könnyű, mert a nevelést magunkkal kell kezdenünk. Akár anyák, akár apák, akár nagyszülők vagyunk, a legerősebb nevelési eszközünk a hitelesség: megmutatni, hogy bár vannak eszményeink (NEM = elvekkel), de emberek vagyunk, nem gépek.
Hibázunk. Sokszor. De MINDIG újra lehet kezdeni. Kapcsolódni és mintát adni. Szeretni magunkat és szeretni a fiainkat, akik nélkül annyira más, ingerszegény és unalmas lenne az életünk.
Velük pedig…. olyan teljes, nem?
