Mikulás napján sok kisgyerek a megajándékozottság boldogságával kezdi a napot és ez így van jól. Megajándékozottnak lenni jó! Nem az édeség vagy az apró ajándékok miatt, hanem azért, mert azt üzeni, számítunk. Valaki szeretettel gondolt ránk, és valaki kapcsolódni szeretne hozzánk az ajándékokon keresztül. Mert fontosak vagyunk. Szent Miklós püspökként nem is végezhette volna jobban a közösségszervezői feladatát, minthogy a legelesettebbekkel kapcsolódott.
De ki is volt Szent Miklós?
A gazdag családból származó Miklós a 300-as évek fordulóján élt a mai Törökország területén. Családjában mások is egyházi szolgálatban álltak, így lépett ő is papi szolgálatba, majd választották Myra városának püspökévé. Életéről inkább legendákból tájékozódhatunk, történelmi adat kevés maradt fenn, de valójában lényegtelen is, ha megnézzük, ezek a legendák és mesék milyen embereszményt állítanak elénk.
A legendák szerepe ugyanis nem a létező valóság leírása, hanem egy ideális emberkép vagy állapot megfogalmazása. Nem példálóznak, hanem utat mutatnak, irányt adnak az ember életének, akár a mesék. Segítségükkel formálhatjuk a saját és a gyermekeink lelkét, személyiségét, ezért nagyon fontos, milyen értékeket és milyen emberképet mutatunk a fiainknak.
Legismertebb történet Szent Miklóssal kapcsolatban természetesen az ajándékozás. Amikor megtudta ugyanis, hogy a szomszédja annyira szegény, hogy nem tudja kiházasítani a lányait, hanem inkább utcalánynak küldi őket, Miklóst annyira elszomorította ez, hogy szülei vagyonából jó kis összeget rejtett napról napra az utcára nyíló ablakba. Persze minden nép saját magára formálta ezt a történetet, de az ajándékozó Miklós alakja majdnem kétezer évvel később is hódít.
Önátadás – gyengeség vagy erősség?
A karácsonyi ünnepkörben nagyon jó helyen van Szent Miklós ünnepe, aki az önadományozásra hívja fel a figyelmet. A keresztény kultúrkörben a karácsony Jézus születésének az ünnepe, amikor az Isten az embereknek ajándékozza a fiát. Szépen előkészíti ezt szent Miklós ünnepe, aki szintén önamgából ajándékoz nekünk egy kis részt.
Nem mindig könnyű megtanítani a nagylelkűséget a gyerekeinknek, még ha éppen mi azok is vagyunk. Nem minden gyerek fogékony erre, van, aki kifejezetten nehezen ad a sajátjából. Éppen ezért a mintaadáson és az eszményképen túl nagyon fontos, hogy ne erőltessünk semmit, várjuk meg, amíg megerősödik a személyisége annyira, hogy megossza magát.
Az önajándékozás sosem azt jelenti, hogy feloldódom a másikban és korlátok és határok nélkül átadom magam használatra. Inkább azt, hogy „Itt vagyok neked, nem vagy egyedül” – ez tulajdonképpen a legyszebb dolog, amit ember embernek mondhat. Ettől nem lesz gyengébb senki, inkább erősebb, hiszen beköti magát egy hálózatba. A közösségben gondolkodás és a rászorulók segítése sosem egy kívülálló mártíráldozatáról szól, sokkal inkább az egyénnek a saját döntéséről és akaratáról, hogy egységbe kerüljön másokkal: egyenrangú félként. Nem egy felülről adakozó jótündérként kell belépnünk ebbe a körbe, hanem egy másokkal kapcsolódó kirakósdarabként. A gondoskodás és a kapcsolódás a 21. századi fiúk hatalmas szükséglete és egyben ereje.
Természetesen, mint mindent, a Mikulás ünnepét is bekebelezte a kereskedelem és a marketing. Sajnálkozás helyett azonban jobban járunk, ha ezt egy eszközként használjuk: beszéljünk arról, mi miként látjuk ezt az ünnepet, mi az, amit elvihetünk magunknak belőle, és amelyet példaként és eszményként követhetünk. Hiszek benne, hogy a fiúk számára ezek a történetek személyiségformálók, és ezzel egy önzetlenebb világot alapozunk.
Ha szeretnétek találkozni Szent Miklós követével, akkor csatlakozzatok a menetéhez ma este!
Ha pedig tetszett ez a cikk, lájkold, kommenteld, osszd meg a barátaiddal! Kövesd a blogot Instán és Facebookon!
