Közeledik a nemzetközi nőnap, és ömlenek a posztok, amelyben lelkes édesanyák keresnek ajándékot, amelyekkel édes kicsi fiuk kifejezheti tiszteletét és szeretetét a nők iránt – a bölcsődében. Miközben alapvető és rendkívül fontos dolognak tartom megtanítani minden fiúnak, mit jelent a nők tisztelete, fontosnak tartok tisztázni egy-két kérdést.
A nők tisztelete nem gesztus
Sokan háborodunk fel, amikor a munkahelyünk nőnap alkalmából süteménnyel, virággal vagy csokoládéval kedveskedik nekünk, de tudjuk, hogy 2-3 gyermek szülése után esélyünk nincsen vissztérni a régi pozíciónkba. Ugyanígy megalázó egy felsegített kabát, ha ezt megelőzően a mondandónkat női fecsegésként könyveli el a más kromoszóma-párosítással született beszélgetőtársunk.
Részemről a nőiségem tiszteletére nem csak az év egyetlen kitüntetett napján és nem csak a kulturális gesztusokon keresztül vágyom. Óva intek tehát mindenkit, hogy a nőnapot egy kereskedelmi ünneppé alacsonyítva pusztán a külsőségeken keresztül neveljünk a fiunkat arra, hogyan tisztelje a nőket.
Honnan a másság?
A nők és férfiak közti különbségek ma egy nagyon átpolizált kérdés, ugyanakkor a legtöbb neurológus és pszichológus egyetért abban, hogy biológiailag meghatározottak. Valamikor a magzati koruk 18-26. hete között elindul egy olyan tesztoszteronlöket a fiú babák agyában, ami miatt kő kövön nem marad a két agyfélteke közötti kapcsolatból. Oké, ez így lehet, hogy túlzás, nem vagyok neurobiológus, de tény, hogy már az anyukánk pocakjában valami végérvényesen változik az agyunk struktúráját, az agyféltekéink kapcsolatát és a hormonrendszerünk szabályait illetően.
Tisztelje a nőket? Tisztelje önmagát!
Amikor arról gondolkodunk, hogyan tanítsuk meg, hogy tisztelje egy gyerek a nőket, túlságosan nagy hangsúlyt kap a kérdésben a „nő” rész. Holott valójában egy csodálatos, új, boldog világ jöhetne létre, ha az emberek – férfiak és nők – önmagukat kezdenék el tisztelni. Az önmagam tisztelete ugyanis nem önmagam kényeztetéséről és az önzésről szól!
Hanem arról, hogy látom, mire vagyok képes, önmagam legjobb barátja, szurkolótábora, mentora vagyok. Ha a testem pihenésre vágyik, nem erőszakolom meg, hanem pihentetem. Ha a lelkem csendre, lemondom a találkozót. Ha éhes vagyok, eszem, méghozzá tisztelettel, a testemet valóban tápláló és erőt adó táplálékot. Ha mozgásra van szükségem, megadom magamnak.
Tisztelet és empátia – kéz a kézben a nők tisztelete felé
Ha képes vagyok magamat tisztelni, képes leszek empatikusan közelíteni mások felé. Képes leszek elfogadni, hogy másnak máshol vannak a határai, más is megadja magának a tiszteletet. Ugyanakkor képes leszek arra is, hogy felmérjem, mire vágyik az ember, és természetes, velem született gondoskodással megadni neki. Ha én jól vagyok, akkor tudok mások jóllétéért tenni.
Azt az elvárásunkat és törekvésünket, hogy a fiunkat a nők tiszteletére tanítsuk nem vihetjük végbe anélkül, hogy mi önmagunkat tiszteljük. A gyerekeink szocializációjában hatalmas szerepe van a mintaadásnak. Amit tőlünk lát, úgy fog önmagával bánni. Ahogy mi bánunk vele, úgy fog ő bánni másokkal, hiszen ez lesz számára a természetes. A nők tisztelete abban különbözik csupán, hogy megtanítod a különbségekre. Megtanítod, hogy a másik – legyen férfi vagy nő – különbözhet tőle és ez így van jól! Hogy azért, mert valakit nem ért, még nem romlott el egyikük sem, pusztán mások vagyunk.
A legtöbb nő számára egy felsegített kabátnál többet ér, ha a férfi
- megérti az érzéseit
- elismeri őt
- őszintén használja a varázsszavakat: köszönöm, kérlek, bocsáss meg!
- tiszteli a fizikai és lelki határait
- a „helyes” határozza meg a döntéseit és nem a „szeretném”
- él és élni hagy.
Amikor tehát azon gondolkozol, hogyan mutasd meg a fiadnak, mit jelent a nők tisztelete, ne a virágbolt és az egyenajándékok felé vedd az irányt, hanem fejezd ki neki, mi jó neked, hogyan szerethet téged, és fejezd ki neki, hogy te szereted, megérted és tiszteled, függetlenül attól, hogy ő kisfiú vagy kislány!
