“Erről nem beszélünk!” – A tabu

tabu

Minden családnak vannak titkai. Titkok, amelyekről nem szabad, nem illik beszélni. Témák, amelyeket kerülünk, félelemből a következmények miatt, vagy mások és saját magunk védelme érdekében. Titkok, amelyeket a társadalom vagy a családi kultúra bűnösnek vagy illetlennek tekint. A tabu megmérgezi az egész család életét generációkon keresztül, és amíg fel nem oldódik, újra meg újra felbukkan valamilyen tragikus végkifejletben.

A tabu=bizalmi válság a családban

Amikor egy családban bizonyos témák érzékennyé válnak, kerülni kezdjük őket, önkéntelenül egy tabu alapjait vetjük meg. Egy tabu vonatkozhat az egész családra vagy éppen a szülők származási családjára, de érintheti a gyermek személyiségét, identitását is. Ha ezekre a témákra nem sikerül önmagunknak választ adni, ha nem sikerül az élményt integrálnunk és átdolgoznunk, akkor kerülni fogjuk. Ha a családon belül nincsen olyan kapcsolati háló, amelyben bizalommal feltárhatjuk magunkat és sebezhetőnek mutatkozhatunk, akkor magunkra maradunk a kérdéseinkkel, amely előbb-utóbb a hangulatunkra, sőt, a rutinjainkra is hatással lesz.

Mivel a gyerekek különösen érzékenyek a környezetük hangulati ingadozásaira – hiszen ez az életben maradásuk záloga –, egy csepp kétségünk se legyen affelől, hogy parányi receptoraikkal le fogják tapogatni a szüleik érzelmi állapotát. Csakhogy a konklúzió levonásához még se elég tudásuk, se elég önismeretük nincsen, van viszont – természetszerűleg meghatározott és normális – önközpontúságuk, ezért egész egyszerűen a saját hatásukként fogják értelmezni.

Anya szomorú lesz, ha megkérdezem, hol van nagypapa.”

Egy gyerek identitásának legfőbb kulcsa a szüleihez való viszonyában található. Amennyiben ez a kulcs nem illik bele a zárba, könnyen belecsúszhat a kisebb-nagyobb gyerek az önhibáztatásba: rossz a zár. Pedig sokszor csak a kulcson vannak olyan szennyeződések, amely miatt nem nyílik az az ajtó.

„A némaság, az elhallgatás, a kibeszéletlenség egy generációsan átörökített megoldási próbálkozás. Így nő a titkolózás családi tradícióvá.”

Orvos-Tóth Noémi

A szülő-gyerek kapcsolat tisztasága, bizalma és transzparenciája élet-halál kérdés egy gyerek számára. Hogy egy másik hasonlattal éljek: a szülő a tükör, amely visszatükrözi a gyerek személyiségét. Ha a kérdésére elkerülés, elterelés, vagy csend a válasz, a gyermek nem azt fogja érteni, hogy a szülőnek fájdalmas erről beszélni, hiszen még nem tart ott empátiában, hogy ne vegye magára, hanem egyből arra következtet, hogy vele nincs valami rendjén, ha fájdalmat okoz a szüleinek a kérdésével. Hiszen ő nem is akart bántani!

Szorongás és pszichoszomatikus tünetek a tabu nyomában

Az a gyerek, aki nem érti a környezetét, azaz önmagát, a legkülönfélébb deviáns viselkedéssel fog reagálni. Testi tünetekkel (fejfájás, hasfájás, ekcéma…), önszabályozási zavarokkal (bepisilés, alvásproblémák), szociális zavarokkal (elszigetelődés, szabályok elutasítása, agresszió), fejlődési visszamaradással (beszédfejlődés). A nyíltan kommunikáló családokban van helye a családtagok mindenféle érzelmeinek befogadására, sőt, „a szülők mintát adnak az öröm, a bánat, és a konfliktusok nyílt kifejezésére.” (Townsend)
Mi a jobb? A saját szintjén beszélni a babával/kis- és nagy gyerekekkel a családi traumáról és közben saját magunknak is rendbetenni a titokhoz való viszonyt, vagy őrizgetni, táplálni, míg akkorára nem nő, hogy mindent elnyom maga körül és megfojt minden életet?

Mit tehetsz?

  • Megszegheted a családi szabályokat és beszélhetsz erről másokkal!
  • Tisztelheted a gyereked gyerekkorát! Helyezheted előrébb a kiscsaládodat, mint a származásit! (Sőt, kérlek-kérlek-kérlek, tedd meg!) Az ő gyereklelkének megfelelő szinten elmondhatod, amit tudnia érdemes.
  • Lehetsz empatikus akkor is, ha a másik dühös! Nem kell a másikra borítanod az asztalt, csakhogy kivasald belőle az igazságot! Mégha vágyik is a feloldozásra, nem biztos, hogy képes a tabu mankója nélkül funkcionálni. A védekező stratégiáink sokszor az életbenmaradásunkhoz szükségesek, a szembesítéssel ezért légy óvatos!
  • És legfőképpen: mindig, minden körülmények között lehetsz a gyermeked számára transzparens, kifejezheted az igényeidet, a fájdalmadat, az érzelmeidet és az örömödet, mert ettől lesz számára átlátható a felnőttek bonyolult világa és a saját bonyolult és csodálatos személyisége.
Anya-fia