Könyvajánló
Amikor megszületik a fia, bizony hamar elérkezik az ember lánya a kérdéshez: de hát hogyan neveljük a fiúkat? Steve Biddulph könyve abban segít, hogy kissé oszoljon a homály bennünk: mi az, ami normális, mi az, ami változtatásra szorul és mi az, amit csak egészséges irányba kell terelni.
Számomra ez a könyv annak idején egyszerre volt sokkoló és felszabadító. Sokkoló, mert megértettem, hogy sokkal kevesebb a különbség a fiúk és lányok között, mint gondoltam, és felszabadító, mert egyértelműen és világosan kimondta, hogy TÉNYLEG van.
Egyérteműen állást foglal amellett, hogy a fiúk és lányok közti különbségek nem csupán társadalmiak, nem pusztán azért vannak, mert már fogantatásuktól “így kezeljük és ezt látják”, hanem objektÍven levezethető biológiai és neurológiai eltéréseik vannak. Ezek természetesen nem egyedre levezethető állÍtások, hanem tendenciák. Azaz természetesen vannak fiús lányok és lányos fiúk, de a nagy egészre vetÍtve leírhatók ezek a különbségek.
Azóta elég sok amerikai gyermekpszichiátriai cikket átfutottam, és nem nagyon találtam olyat, amelyik ennek ellenkezőjéről meggyőzött volna. Ugyanakkor állást foglal amellett is, hogy ez nem jelenti, hogy a két nem közül bármelyik is a másik fölé kerekedhetne. Mások vagyunk és ez így van jól.
Biddulph kitér a tesztoszteron okozta különbségekre, bemutatja a lányok és fiúk agya közti különbségből fakadó eltérő működésmódról, a két nem kommunikációjáról. Külön fejezetet szentel az apák és külön az anyák szerepének a fiúk életében. Beszél a fiúk oktatásban adódó nehézségeiről – sőt, javaslatokat fogalmaz meg az oktatásszervezők és tanárok részére -, bemutatja, milyen szerepe van a fiúk életében a sportnak, és egy fejezeten keresztül segíti a szülőket, hogyan beszéljenek az egészséges szexualitásról, hogyan reagáljanak az ezzel kapcsolatos kérdésekben, mint például a homoszexualitás, a maszturbálás, a pornó, a transzneműség.
A könyv semmiképpen nem szakkönyv, inkább az ismeretterjesztő pszichológia körébe sorolnám. Némi hiányérzetem van emiatt az állításai lekövethetőségével kapcsolatban, noha ezek az állítások egybecsengenek a más könyvekben olvasottakkal csakúgy, mint a saját tapasztalataimmal. A szülőkhöz szól, kiegészítve tudományos magyarázatokkal, saját történetekkel, valamint minden fejezet végén egy-egy összefoglaló résszel. Mindezzel együtt a stílusa kevésbé élvezhető, kicsit amerikai. Ha azonban túltesszük magunkat ezen, a meglátások közt sok hasznosíthatót is találunk.
Számomra talán a leginkább AHA-élményt a gyerekkor hármas felosztása jelentette. A 0-6 éves kor főszereplőjévé az anyát, a 6-12 éves kor főszereplőjévé az apát tette, míg a 12-18 éves korosztálynál bemutatta, mekkora szerepe van egy mentornak. A mentorálás jelentőségét már én is megláttam, ugyanakkor ez a könyv nagyon hangsúlyozza, milyen fontos – egyedülálló anyáknak és a gyermeküket az apával nevelőknek egyaránt – olyan megbízható, szeretetteljes, biztonságos érzelmű férfiakat találniuk a fiuk számára, akikre fel lehet nézni, és akik be tudják vezetni a fiúkat a férfitársaságba.
Mert egy fiúnak a legnagyobb szüksége arra van, hogy elismerjék és megtalálja a saját helyét a férfiak hierarchiájában éppúgy, mint a kapcsolataiban és az érzései között. Ebben pedig mi, édesanyák, azzal tudjuk segíteni, hogy ott állunk mögöttük bátorító, szeretetteljes, kapcsolódásra nyitott, megingathatatlanul állandó kísérőként a hátuk mögött.
