Másodpercekben lehet számolni már, ami a nyárból maradt. Még egy utolsó strandolás vagy kirándulás, egy végső fagyizás, és menthetetlenül visszacseppenünk 9 hónap kötelességbe. Először indultok neki a szeptember 1-jének? Akkor létfontosságú, hogy az iskolakezdés zökkenőmentesen induljon, hiszen tele vagy(tok) kétséggel, félelemmel, izgalommal és elvárással. Remélem, hogy az alábbiakkal kicsit segíthetek csökkenteni a nyomást.
1. Nagy levegő!
Az iskolakezdés mentálisan és fizikailag is megterhelő. Átvitt és valóságos értelemben is: legyen elég oxigén. Figyelj magatokra, mozogjatok, egyetek, igyatok eleget és figyeljetek, hogy minden napban legyen egy kis megállás és szusszanás. Ez sokkal fontosabb, minthogy be van-e kötve az összes könyv!
2. MINDENT írj fel!
Már az iskolakezdéskor szerezd meg minél több (lányos) anyuka telefonszámát! A kisfiúk többsége – de az elején a lányoké is – eléggé el van veszve ahhoz, hogy képes legyen a szálló információkat mind megjegyezni. Érdemes szorgalmas kicsi lányok anyukáival kooperálni: ők valószínűleg képben lesznek.
3. Sose hidd el, hogy ma nem volt házi!
A leckét az első fél, de inkább egy évben csekkolni kell. A gyerekek hajlamosak megfeledkezni a “csak olvasni kell” és a “hozzatok 3 körtét”-típusú feladatokról, ezért érdemes a tanító nénivel egyeztetni délutánonként, vagy ha nem engednek be a suliba a vírushelyzet miatt (mi ezzel szívtunk folyton), keresni egy megbízható osztálytársat.
4. Ne balhézz!
A kisfiúk számára a magyar iskolarendszer olyan, mint egy cirkuszi oroszlán számára a tribün. Hiába honorálják, ha ügyesen ugrálnak egyikről a másikra, valójában rács mögött vannak, és baromira nem arra akarnak ugrálni, amerre a porondmester mondja. Épp elég ez a feszültség nekik, nem szükséges napi fejmosás abban, ami épp aznap nem sikerült. Vedd tudomásul, és jelezd, hogy tudod, hogy igyekszik, legközelebb majd jobban sikerül.
5. Uzsonnás táska – tornazsák, legyen pót is!
Miközben az ovihoz képest 1001 szabálynak próbálnak megfelelni, valójában egyáltalán nem biztos, hogy önszervezésben is iskolaérettek. Ezek szép lassan beérnek majd, nyugi. NEM egy kész, felnőttet küldesz iskolába, hanem egy 6-7 éves, 3 hónappal ezelőtt még ovist, aki most kezdi tanulni ezeket a szabályokat, szokásokat. Az iskolakezdés bizony megterhelő a figyelemnek – nem biztos, hogy még a tornazsákra is tudnak figyelni, amikor végre hazajöhetnek.
6. Időnként lógj be és nézd meg, hogy mi a helyzet a szekrényében, padjában!
Én csak annyit mondok, hogy meg fogsz lepődni. 😀
7. Kérdezz okosan!
Egy ekkora gyerek nem képes még elmondani “milyen volt a napja”. Ha kérdezel, ne faggatózz, vagy konkrét, könnyen megválaszolható kérdéseket tegyél fel, vagy az állapotára, érzéseire vonatkozót!
Mi volt az ebéd? Ki bosszantott ma fel? Mit csináltál a szünetben? Mikor voltál magadra büszke?
8. Ajánld fel, hogy elhívhatja valamelyik osztálytársát játszani!
Az iskolai jóllét egyik legfontosabb kritériuma, hogy talál-e a kisfiad kapcsolatokat. A fiúk világa egyébként is kegyetlen tud lenni, pláne, ha a tanerő kevésbé tud mit kezdeni a versengő kis wannabe vezérekkel. Egy közös játék szövetségeket jelent. A szövetség barátsággá fejlődhet.
9. Ölelgesd nagyon sokat!
A fiúkat nem lehet eleget ölelgetni és simogatni. A testi érintés csökkenti a stresszt, visszaállítja a normális vérnyomást, a normális vércukorszintet, megnyugtat és ellazít. Gondold el, mennyivel kevesebb testi érintést kapnak egy tanítótól, mint az óvónőtől és tőletek, pusztán amiatt, hogy többen vannak és tovább van távol tőletek! Pótold, amikor csak lehet! És bátorítsd Apát, hogy birkózzon vele, csikizze, simizze, amennyit csak tudja!
10. Tanítsd meg!
Lehet, hogy naiv vagyok, én az elsőnél azt gondoltam, hogy mindazt a készséget, amelyet az iskolában elvárnak, meg is tanítják nekik. Megtanítják hogyan kell rendet tartani az asztalukon, hogyan kell felírni a házi feladatot, hogyan kell uzsonnázni, amikor az étkezőasztal egyben az íróasztalod is. Nálunk sajnos nem így volt, vagy ha így is volt, az én gyerekemnek nem állt össze, mi az elvárás, ellenben sok kritikát kapott emiatt. Itt is érvényes az, ahogyan tanulásnál: szétszálazni, elemenként gyakorolni, hagyni csetleni-botlani, bátorítani. 11
11. Olvassatok sokat!
Te neki, és közben néha ő is neked, ha már tud! A mesékre még mindig hatalmas szüksége van attól, hogy iskolába került. A napi feszültséget ez segít kioldani, az élet nagy kérdéseire választ adni. Az esti mese semmiképp ne maradjon el, hétvégén pedig lehet felváltva olvasni, így egyszerre gyakoroltok is.
12, Legyen szabad a hétvége, legyen még ovis játszás, hogy fel tudja dolgozni a sulit!
Akármilyen csábító, az őszi hétvégéket ne zsúfoljátok tele programmal, legyen ideje a szabad, nyílt végű játékokra is. Kiránduljatok, legyetek együtt, de adj neki időt regenerálódni!
13. Aludjatok eleget!
A legtöbb gyereknek az iskola a jó alvást is elhozza. A végigdolgozott nap után jól esik leereszteni nekünk is, nekik is. Viszont ezzel nagyon el lehet húzni a fektetési időt. Egy kisiskolásnak még bőven szüksége van napi 10-12 óra alvásra, amelyet csak akkor tudtok biztosítani, ha az esti műsor nagyon feszes.
14. Kiránduljatok!
A természetben lelazul mindenki. Az én gyerekeim folyton hisztiznek, ha túrázni visszük őket – mert nem marad idő focizni szerintük -, mégis minden kirándulásról úgy térnek vissza, mint akiket átmosott az erdő. Az iskola akkor is ad stresszt, ha a legszuperebb tanítót kapjátok, válogatott gyerekanyaggal, akik mind édesek egymással. Ha pedig kevésbé vagytok szerencsések, akkor különösen nagy szükségetek van arra, hogy kikapcsoljatok.
15. Hacsak lehet, ne terheld különórával!
IGEN, pontosan tudom, milyen az, amikor csodálatosan tehetségesnek látod a gyerekedet egy csomó dologban, és alig várod, hogy iskolás legyen, és beléphessen abba a világba, amikor semmi más dolga nincsen, csak ezt a tehetséget kibontani. Csakhogy ez mégis inkább rólunk, a mi csodagyerekre vágyó ambíciónkról szól. Teljesen rendben van, ha valamit nagyon szeretne csinálni, és ti is úgy látjátok, hogy az iskola mellett terhelhető még különórával. De a legtöbb kisiskolásnak valójában csak osztatlan figyelemre, minél több szabad játékra és a szülővel töltött minőségi időre van szüksége az egészséges fejlődéshez. 2-3 év múlva pedig már lehet, le sem tudod eléggé kötni az energiáját, akkor bőven elég beíratni komolyabb tevékenységekre.
16. Hagyd szusszanni, és mással foglalkozni!
Szorosan kapcsolódva az előzőkhöz: adj időt neki! Legyen az legózás, vonatozás, foci vagy valami csodaszerkezet tervezése, az iskolakezdés egy normatív krízis, amely feldolgozásához sok olyan időre van szüksége egy elsősnek, amelyet az őt érdeklő dolgokban való szabad és kötetlen feloldódással tölthet.
17. Ne kérdezd ki!
Ez némiképp ellentmond a házi feladat ellenőrzésnek, de talán mégsem. Nem kell tökéletesnek lennie a gyerekednek, hiszen te sem vagy az, én sem, sőt, senki a világon. NEM csak a tökéletes az elég jó! Ha készen van a házi, már nyeregben vagytok. Az, hogy hogyan van készen, az már nem a te felelősséged (akármennyire is ezt akarja majd elhitetni esetleg a tanerő).
18. Hagyd, hogy utálja, hagyd, hogy szeresse!
Nem szeretjük mind a munkánkat, a kötelező köreinket. Iskolába járni kell, mert kötelező. Minimumot teljesíteni kell, mert kötelező. Egy gyerek nem azért fog tanulni, mert belátja, hogy érdekében áll, hanem mert motivált. Erre pedig a tanítók tudják motiválni a gyerekeket legjobban. Neked csak az a dolgod, hogy elfogadd, ha egyik nap utál valamit vagy valakit, másik nap szereti, befogadd az érzéseit, és résen légy, ha valóban váltani kell, mert olyan mértéket ölt az utálat.
19. Mindig mondd el, mennyire örülsz, ha valamit elmond neked.
Akkor is, ha a saját csibészségéről van szó! Az, hogy hozzád fodul, egy hatalmas bizalmat feltételez. Ne élj vele vissza! Hamar rájön egy gyerek, mikor nem érdemes magát szívatnia. Ha minden tettét prédikáció követi, leszokik majd arról, hogy beszámoljon. Az értékrendetekkel szembemenő dolgokról persze kell beszélgetni, de ilyenkor is inkább kérdezz, és hagyd, hogy magától hozza meg az ítéletét.
20. Állítsd le az ismerősöket!
Nagy kísértése a nagycsaládnak, hogy iskolakezdéskor és később is folyton faggassák, kritizálják, tanítgassák. Ez azonban akár kellemetlen is lehet egy kisdiáknak, akinek még épp elég szorongást okoz az iskolába járás ténye maga is. Ebben az esetben finoman tereld a témát olyan irányba, hogy a gyereked személyisége, számára fontos dolgok kerüljenek központba a teljesítménye helyett!
21. Ne nyomaszd!
Ez az Ő köre, nem a tiéd. Te sem vagy életed minden területén mindig penge, hagyd, hogy a saját motivációja szerint tegye a dolgát! Ha mégis problémád adódna, akkor pedig ne félj szakemberhez fordulni!
Mindemellett legyen nagyon szép szeptemberetek! Életetek nagy kalandja kezdődik az iskolával, és biztos lehetsz benne, ha Ti jelen vagytok támaszként számára, nem lesz baj! Az ősz hajszálakat meg be lehet festeni…
