Természetes, hogy most aggódsz. Az óvodai/bölcsődei beszoktatás normatív krízis, ami azt jelenti, az élet normális, természetes következménye mind a kisgyerekek, mind a szülők személyiségfejlődésében. Ettől persze nem könnyebb. De ha tudatosítasz magadban néhány fontos kérdést, talán megnyugszik benned a szorongó kislány (vagy kisfiú), aki voltál.
- 1. Hozott anyag
Mindent megtettél, hogy kiegyensúlyozott kisember kerekedjék belőle! Ott voltál, amikor sírt, néha idegesen, persze, de ott voltál! Törődtél vele, gondoskodtál róla, fejlesztetted, szeretgetted, babusgattad. Hatalmas szeretetzsákkal indul útnak. Igen, akkor is, ha lehetett volna többet, jobban, szebben. Mindig lehet jobban nevelni. De ő Téged kapott, a te sérüléseiddel ugyan, de a te kincseiddel. Egyedi és megismételhetetlen anyuka vagy!
- 2. Önismeret
Félelem az elszakadástól, az intézménytől: ezek mind benned vannak. Amit Te éltél át, az a te tapasztalatod. Amikor Te voltál kislány, egyáltalán nem olyan szempontok uralkodtak az óvódákban, mint manapság. Ami neked nem volt jó, még nem biztos, hogy a gyerekednek sem lesz jó. Amitől félsz, attól nem kell félnie a gyerekednek. UGYANAKKOR: ami zavar, ami nem tetszik, amitől most félsz, azt jelezheted. Igen, akkor is, ha te leszel Jucika aggódós anyukája. Ez a kör rólatok szól, ha ez valakinek nem tetszik, az már nem. Húzd meg a határaidat!
- 3. Csend
Külső és belső. A beszoktatás napjaira ne tervezz szülinapi zsúrt, cirkuszt, de még nagy bevásárlást sem, csak legyetek JELEN abban, amit csináltok. Tanítsd meg, hogy mi mi után következik. Legyenek fix keretek, és legyen sok-sok nyugalom, amelyben fel lehet dolgozni az élményeket. Játékkal, olvasással, művészettel, énekléssel. Legyen elég pihenés, elég mozgás, elég természetben töltött idő.
- 4. Konkrétumok és fokozatosság
Sokan most térnek vissza a munka világába is, ugyanakkor fontos tudni, hogy a beszoktatás sosem 3 nap. Lesznek visszaesések, betegség a második napon, sírás, de ott vagy TE, aki ismeri és meghúzta a határait, ezért képes támaszt nyújtani a gyerekének is. Ez a támasz egyszerre lelki, de fizikai is: elmondani milliószor, hogy bevésődjön, mi mi után következik, mikor jössz érte, mit csináltok utána. Hacsak teheted, legyél minél fokozatosabb: nem kell egyből elvárni az önálló öltözést, a cumi elhagyását, a bennalvást.
- 5. Visszatöltés
Tulajdonképpen ez a legfontosabb, mégis a végére írtam, hogy ezt vidd el magadnak útravalóul: mindegy, milyen katasztrófa alakul ki: zokogós jelenet, otthon felejtett alvós, utálatos gyerekek (ne adj’Isten, óvónő), minden ráncot el lehet simítani, minden tüskét ki lehet szedegetni otthon. Adjatok nagyon-nagyon-nagyon sok anyaidőt és apaidőt a kis gyerkőcnek, akkor is, ha látszólag minden rendben a beszoktatással!
És adjatok sok-sok időt magatoknak is, hiszen a leválás egy nagyon fontos részéhez érkeztetek! Sok erőt, kitartást, ölelést ezekre a napokra!