Ahányan születtünk valaha, ahányan élünk most a Földön, mindannyian egyedi, különleges kötődési mintázattal rendelkezünk. Többségünk azonban a múltból, transzgenerációsan, anyaméhben vagy éppen valamikor az újszülöttkor, csecsemőkor vagy kisgyermekkor során olyan hatásokat és tapasztalatokat szerez, amelyek alapjában változtatják meg a kapcsolatokhoz való hozzáállásunkat. Ezek a kötődési sebeink.
Kötődési sebeink eredete
Mielőtt bárki magára venné akár szülői, akár gyermeki pozíciójában, fontos megemlíteni, hogy kötődési sebeinket akkor is könnyedén megszerezhetjük, ha a seb okozója a legjobb szándékkal és a tőle telhető legnagyobb szeretettel közeledik hozzánk. Titok, ki, mire és mennyire érzékeny, ezért titok az is, kiben mi mit okoz. Természetesen nem kisebbítendő a szándékos elhanyagolás vagy traumaokozás felelőssége, de érdemes tudni, hogy ahogyan a szüleink, úgy mi sem tudunk tökéletes szülők lenni. Számunkra nem is ott van értelme a kötődési sebekkel való ismerkedésnek, hogy az okát felfedjük – noha ennek pszichoterápiás környezetben való feldolgozása legtöbbünk esetében indokolt -, hanem, hogy felnyissa a szemünket, milyen felelősségi körünk van, merre tudunk elmozdulni, hogy az életünket számunkra megfelelőbb mederbe irányíthassuk.
A kötődési típusokról dióhéjban
A szakirodalom (hivatkozás) négyféle kötődési típust különböztet meg: a biztonságos, az ambivalens, az elutasító és a félelemteli típusokat. Mindegyikünk tud mind a négyféleképpen működni szituációtól függően, de van egy meghatározó, ami a legjellemzőbb ránk. Mindez nem azért fontos, hogy kategorizáljuk önmagunkat vagy másokat, sokkal inkább a működésmódunkra mutat rá és helyez minket önmagáért tenni tudó, önmgaáért felelősséget vállaló, potens pozícióba. Nem kell, hogy a kötődési sebeink egy egész életre elrontsák a bulinkat!
Biztonságos kötődési típus
A világban jól érzi magát, bizalommal tekint másokra, tisztában van az értékeivel, elfogadó másokkal és önmagával szemben, képes önérvényesítésre, de arra is, hogy kompromisszumot kössön.
Ambivalens-szorongó kötődési típus
A világot alapjában véve bizalmatlanul szemléli. Mivel saját magát nagyon nehezen fogadja el, mások felé is bizalmatlan, ezért hol erős, elárasztó kapcsolatot kezdeményez, hogy biztosítsa a helyét mások szívében, vagy éles határt húz a másik felé. Emiatt gyakran magányos, agresszív, fél a másik elveszítésétől. Nehézséget jelent számára a határhúzás, gyakran vállalja túl magát, jellemző rá az önalárendelés.
Elkerülő kötődési típus
A világot egy bonyolult helynek tekinti, ahol a biztos, technikai, egyértelmű dolgok csak a biztonságosak. A gyermekkori elutasításból (vagy éppen az ezt megélő szülőjének felnőttkori működésmódjából) fakadó bizonytalanság miatt elzárkózik a kapcsolatoktól. Biztonságát a munkában,tanulásban, a kontrollban találja meg. Az érzelmek ingoványos talaját elkerüli, másokkal szemben távolságtartó. Önértékelése látszólag rendben, másokkal szemben kritikus, ítélkező, valójában azonban magával kapcsolatban is folyton kétségei vannak.
Félelemteli kötődési típus
A világot ellenséges közegnek tekinti, ő pedig retteg, hogy egyedül marad, elhagyják, magányos lesz, és senki nem szereti. Mivel nem kapott támogatást gyerekként, önértékelése jellemzően alacsony, másokkal bizalmatlan. Alapjáraton nem tartja nagyra az embereket, így a szorongó visszahúzódó és az agresszívan kitörő magatartásforma egyaránt jellemző rá.
Kötődési sebeink gyógyítása
Rossz hír, hogy kapcsolódási sebeink az egész világlátásunkra, munkánkra, párkapcsolatunkra, gyereknevelésünkre, hobbinkra, de még az olyan könnyed témákra mint a szórakozás, olvasás, diéta és sport is rányomják a bélyegüket. Ezzel azonban vége is a rossz híreknek.
A jó hír ugyanis az, hogy ezekből – nem könnyen és nem gyorsan -, lehet gyógyulni. Sőt! A transzgenerációsan hozott kötődési sebeink is be tudnak forrni a tudatosítás és a felelősségvállalás szupereszközeivel.
Ha ezek az élmények nagyon mélyen, nagyon meghatározón érintettek bennünket, mindenképpen érdemes pszichoterápiás folyamatban feldolgozni. Ha azonban éppen aktuálisan nem tudunk, merünk, akarunk ezzel foglalkozni – mert például kisbabát várunk -, hatékony eszköz lehet a coaching is, hogy előrébb lendítsen operatív és életvezetési kérdésekben.
Egy elfogadó és ítélkezésmentes beszélgetés mindig jó táptalaj az egyéni fejlődésnek. Míg egy közeli barát vagy barátnő nem biztos, hogy teljesen semleges tud maradni, hiszen be van vonódva az életünkbe, egy pszichológus, mentálhigiénés segítő vagy éppen egy coach meg tudja adni nekünk az első lépést a gyógyulás felé: az empatikus és teljesen elfogulatlan és támogató jelenlétet.
A kapcsolódási sebeink mindent meghatároznak ugyan, de mi vagyunk azok, akik felelősséget vállalhatnak érte, kezükbe vehetik az életüket, és másképp működhetnek, mint amire predesztinálva vannak.
Tied a döntés! Merj lépni és másképp működni, mint ahogy eddig tanultad!
