Minden évben elhatározod, hogy ez a karácsony már tényleg nyugis lesz? Hogy nem mentek sehova, időben beszerzed az ajándékokat, és megsütöd a bejglit, és kitakarítod a lakást, és kidekorálod a lakást, és és és. Hol a vége? Nem lehetne egyszer, hogy a karácsonyi őrület ne teperjen le, ne temesse maga alá az egész családot?
Kulturális kérdésnek tekintem, hogy ilyenkor ki milyen mértékben veti bele magát a selyempapírok és szaloncukrok tengerébe, ám emberinek, hogy mindezt milyen lelkülettel, milyen céllal teszi. Ebben a cikkben azzal szeretnélek segíteni, hogy ne a külső elvárások, hanem a belső békéd és igényed vezessen, amikor felkészülsz az ünnepre.
Mi a cél? Kinek szól a karácsonyom?
Igazi karácsonyrajongó vagyok, ahogy ezt egyik gyermekem is örökölte. Odavagyok az ünnepkör minden szokásáért, fényéért, illatáért és ízéért. Ugyanakkor – anélkül, hogy téríteni szeretnék – számomra ezek elsősorban olyan ínyencségek, amelyek segítenek fókuszban maradni. Arra figyelni, hogy ez az ünnep valójában a Csoda születésének ünnepe. Ha számodra ez csak egy régi mese, akkor különösen fontos, hogy a saját érzéseidre koncentrálj.
A fejünkben kavarodhatnak az elvárások: a párunké, a szüleinké, a nagyszüleinké, a szomszédé, a kollégáké, a gyerekeinké. A karácsonyi őrület épp azért alakul ki, mert szétszakadunk ezek közt az elvárások közt anélkül, hogy feltennénk a kérdést: ki az, akit boldoggá szeretnénk tenni?
Mások boldogságának nem mi vagyunk a kovácsa. Az, hogy boldoggá teszünk valakit, nem azt jelenti, hogy az utolsó kívánságát is teljesítjük. Inkább azt, hogy szeretettel fordulunk felé, figyelünk rá. Ha a szeretetnyelve az ajándékozás, akkor azon keresztül. Ha a minőségi idő, akkor azon.
Reális és nem reális elvárások – avagy karácsonyi őrület helyett szeresd magad!
Ahogyan nem lehetünk egyszerre tökéletes nők, anyák, feleségek, munkaerők, barátok, hanem mindig csak egy-két fókuszt bír el az erőnk, úgy érdemes átnézni, melyek azok a területek, amelyeken tökéleteset vár tőlünk a világ. Tökéletes menü? Patikatisztaság? Jól eltalált ajándékok? Apró figyelmességek? Hangulat? Valóban reális bárkitől elvárni, hogy ezt mind megteremtse? Reális elvárnod magadtól, hogy másfél-két hónapon keresztül ezen dolgozz?
Milyen magasan van már most is a léc? Akarsz ezen emelni, vagy elfogadod, ahol van? Netán lemondó sóhajjal lejjebb viszed idén?
Van egy jobb ötletem! Esetleg elfogadod saját végességedet és szereted magadat annyira, hogy megadod a lelkednek, ami kell neki.
Törekedj az igazán fontos dolgokra!
Mindannyiunknak vannak pici dolgai, ami a karácsonyi hangulatot meghozzák. Egy íz, egy hang, egy tevékenység. Az adventi várakozás nem csak csendes magunkba fordulást kell, hogy jelentsen. Senki nem tud a nagytakarítás piszkából és zsibongásából egyszerre ünnepi díszbe öltözni és átélni az ünnepet. (Vagy az illető nagyon reziliens.) A felkészülésnek legyen a része mindaz, ami az ünnepet ünneppé teszi! Ha a forralt bor, akkor az, ha a vásározás, akkor az.
A férjemmel a meghittség számunkra a központi elem, mert fontosnak tartjuk, ha a jászol melegét a valóságban is átélik a kicsi gyerekeink. A Szenteste ünneplése ezért már december elején elkezdődik, minden nap egy kicsi többlettel. A hétköznapi felkészülést igyekszem beépíteni a decemberi napokba: egy kis sütisütés, egy séta a postára, egy szeretetkifejezés mások számára és sooooook-sok karácsonyi zene – nem a kereskedelmi rádiókból.
Ezek a dolgok nem elveszik a fókuszt Jézus születéséről, hanem felkészítik a lelkünket arra, hogy befogadóbbá váljon.
Jó-jó, de hogyan készüljek fel a karácsonyra? Arra a melósra!
Amellett, hogy reálisan átgondoljuk, mi az, amit képesek vagyunk megtenni, az erőforrásainkat is fel kell mérni. Ki, mikor, hol, mit csinál, hova visz, ki vigyáz rá – ezek mind végiggondolandó feladatok.
- KI? Van, ahol jól működik a közös takarítás, a gyerekek bevonhatók. Néha nálunk is ez a helyzet, van azonban, amikor épp nem az együttműködős időszakukat élik. Mivel nem szeretnék ordítozni a házimunkán – pláne karácsony előtt – vagy üzletet kötök velük, vagy megcsinálom karácsonyi ajándékként.
- MIKOR? Ugyanakkor nagy előny, ha a szünet első napjaira nem marad már nagyon sok feladat. Nálunk évek óta jól bevált módszer, hogy nem várjuk el magunktól, hogy Szenteste enni lehessen a padlóról. Mivel amúgy is minden nap porszívózunk (párszor), nem aggódom, hogy borzasztó kosz lenne. Az ezentúli feladatokat pedig beosztom november-decemberre és szép fokozatosan haladok.
- MIT? A jelszó itt is az egyszerűsítés. Ha imádsz sütni-főzni, akkor más a helyzet, hiszen feltölt. Ha azonban hozzám hasonlóan nem vagy konyhatündér, akkor barátod a pataki tál és az egyszerű ételek. A sütés is elosztható-beosztható. 23-ra rendszerint szervezek egy apás délelőttöt és az előre begyúrt tésztákat gyorsan kisütöm. Dekorációból ugyanazokat tesszük majdnem ugyanoda, a karácsonyfánkra is ugyanazok a díszek kerülnek minden évben. Mivel rendezetten elpakoltuk tavaly a helyére, idén csak elő kell venni és feltenni.
- EXTRA: Nálunk a karácsony már 24-én reggel elstartol, hogy a gyerekeknek legyen ideje feldolgozni a sok ingert és ne zakkanjanak meg. Az előző nap együtt vásárolt és az angyalok által feldíszített fa várja őket reggel, amely alatt vígan kakaózgatunk, társasozunk, olvasunk pizsamában. Ilyenkor már nem sütök, nem főzök, csak együtt vagyunk. Este aztán indulhat a három napos móka, de addigra már egy feltöltött szeretettankos gyereksereggel.
Hajrá, anyukák, legyen csoda szép, csodanyugodt, csillagfényes karácsonyotok!
