A családi nyaralás esetében különösen igaz, hogy ahány ház, annyi szokás, azonban azt hiszem, abban mind egyetértünk, hogy bizony, néha balul sülnek el a dolgok a legjobb helyeken is. Mit tehetünk, hogy ne rémálom legyen? A cikk végére talán a kedves olvasó is felvérteződik saját ötletekkel, hogyan lesz képes túlélni a családi nyaralást.
Már csak pár nap választja el e sorok íróját a családi nyaralástól, amely idén különleges lesz: közös családi biciklitúra keretében valósul meg. Egyszerre várjuk szülőként és tartunk is tőle, hogy vajon az emberi terveink vagy az isteni végzés dominál majd a kalandunkban. Az ember persze igyekszik mindenre felkészülni, és segítő szakemberként mindig ott a lehetőség, hogy saját magunkat coacholjuk, így ezúttal a saját kérdéseimet osztom meg az olvasókkal.
Túlélni a családi nyaralást vagy megélni?
Minden nyaralás célja természetesen a feltöltődés. De hogy ez kinek mit jelent, az nagyon egyéni. Valakinek a kalandozást, van, akinek a teljes ellazulást, a csendes magányt vagy az aktív sportokat. Egy család esetében különösen fontos tisztázni, ki mire vágyik. Nem kell lemondanunk a saját igényeinkről a másik javára, sem elvárni, hogy a másik igazodjon hozzánk. Asszertíven, a saját szükségleteinkről megfelelően kommunikálva mindig találhatunk olyan megoldást, ami mindenkinek jó.
Nyaralni megyünk vagy nyaraltatunk?
Egy biztos: ha csak túlélni szeretnénk a családi nyaralást, rossz úton járunk. NyaralTATni, nem lehet, ha közben mi is pihenésre vágyunk. Meg kell tanulnunk mélyére nézni az érzéseinknek, a szükségleteinknek, a hiedelmeinknek és a hozott szabályainknak, és feltenni a kérdést: valóban aktuálisak-e. Tényleg fontos minden nap strandolnia a családnak, ha mi megbolondulunk a fürdőruha gondolatától is? Biztosan folytatjuk a mosható pelenkázást a nyaralás alatt is? Muszáj kirándulnia a családnak a nyaraláson? Tényleg fontos napi 3-4 programot is végigfuttatni magunkon, csak mert ezt olvastuk a “Brúnóban”?
Megengedhetjük magunknak, hogy a minket érdeklő kiállításra is elmenjünk és ne csak a közeli kalandparkba?
Elvárások fogságában
A nyaralással kapcsolatban sokan hozzuk a gyerekkorunk negatív és pozitív emlékképeit, amelyeket vagy görcsösen akarunk megvalósítani, vagy épp ellenkezőleg: a legkisebb hasonlóság is azonnal ellenállást szül bennünk (szakszóval: triggerel). Elvárásaink fogságában, kimerült és fáradt gyerekekkel (és felnőttekkel), generációk feszülése közben rendkívül nehéz megfelelően kommunikálni és hatalmas erőforrást igényel attól, aki mer változtatni, és a szokásos játszmák helyett felvállalni az igényeit, tükrözni a másiknak azt az üzenetet, ami hozzá rosszul érkezett és határt szabni.Ám ennél is fontosabb az, hogy ne csak mi várjuk el az empátiát, hanem mi is adjunk megértést.
Álom nyaralás vagy álomnyaralás?
A párunkkal, gyerekeinkkel, nagyobb családdal töltött időt azonban kezelhetjük másképpen is: ehhez fontos tudatosítanunk magunkban, hogy EZ nem AZ a nyaralás, amelyet újra akarunk élni vagy el akarunk kerülni. Viszont lehet egy MÁSIK nyaralás, új helyzetekkel, új ötletekkel. Elővehetjük magunkban a játékos kisgyereket, aki annak örül, ami van és mindent kalandnak tekint bosszúság helyett. Ez a játékosság, gondtalanság és szabadság új ízt adhat a nyaralásunknak és a helyzeteket segít túlélés helyett megélni.
Hogyan kezelem a kontrollmániámat?
Mindez persze nem olyan egyszerű. Ha e sorok írójához hasonlóan hajlamosak vagyunk a túlkontrollálásra, akkor cseppet sem egyszerű hirtelen elengedni a gyeplőt. De segíthet, ha saját magunk számára beiktatunk olyan helyzeteket, amelyeket tudunk kontrollálni. Például elhatározhatjuk, hogy a reggeleket mindig korábban indítjuk a többieknél, megteremtve magunkban a csendességet és békességet. Vagy gondoskodhatunk a számunkra fontos “nyaraláskellékekről”, tornaidőről, kedvenc pizsamáról, kávéról. Ha végképp nehezünkre esik ellazulni, kihívásként is tekinthetünk rá, motiválhatjuk magunkat extra fagyival vagy nyaralás utáni “levezető programmal”, mint például pedikűr, szentségimádás, barátnőzés, extra pihenőnap.
Hogyan kezelem a konfliktushelyzeteket?
A rajtunk kívülálló konfliktushelyzeteket is segíthetjük azzal, hogy nyugalommal, kedvességgel közelítünk az éppen stresszben lévő családtagunkhoz, és empátiával megpróbáljuk megérteni és együttérzőn elfogadni a számára nehéz érzéseket. A kapcsolódó nevelés irányzatának egyik eszköze, a sírásmeghallgatás felnőttekre is alkalmazható. Ha nem felháborodunk a másik igényein, hanem megpróbáljuk megérteni és adekvátnak tekinteni a viselkedését, az segíthet, hogy a konfliktusok élettartama drasztikusan lecsökkenjen.
(Természetesen ezek olyan helyzetekben működnek, amelyekben alapvetően mindkét fél számára a kapcsolat élvez prioritást az egyéni érdekekkel szemben. Ha évek óta, rendszeresen ugyanaz a konfliktus jelenik meg ugyanazokban a helyzetekben, amelyek megoldásában a másik fél nem kíván felelősséget vállalni, érdemes elgondolkodni, hogy némi határtartással és a közös nyaralás elengedésével kielégítőbb lehet a kapcsolattartás.)
Mit várok a nyaralástól?
És hogy mi a nyereségünk abból, ha sikerül megfelelő határtartással, felelősségvállalással és kommunikációval kezelnünk a saját és a másik érzéseit és szükségleteit? A családunk számára hihetetlen összekovácsoló hatása van a közös élményeknek. Ha jól működünk párként, újra fellobbanthatjuk a tüzet még akkor is, ha körülöttünk sok kisgyerek sertepertél. A gyerekeink számára egy játékosan kapcsolódó szülő az önértékelésük és önbizalmuk növekedését okozza, a világban való biztonságukat és a másokban való bizalmukat növeli. Szülőként pedig megerősödhetünk saját szerepünkben.
Hogyan készülök fel, hogy ne legyen szükséges túlélni a családi nyaralást?
Ha tegnap még belefeledkeztem a munkába, ma meg a tengerparton ébredek, biztosan nem könnyű hirtelen pihenős üzemmódba váltani. Ahogyan egy jó lelkigyakorlatot, a jó nyaralást is az alapozza meg, ha nem a végletekig kimerülve zuhanunk be. Ennek érdekében érdemes végignézni a szükségleteinket:
1. Kipihentem magam?
2. Eleget ettem, ittam, mozogtam?
3. Lezártam a lezárni valóimat?
4. Átállítottam magamban a kapcsolómat? (És a levelezőrendszeremben az automatikus választ?)
5. Tudatosítottam magamban az elvárásaimat?
6. Van stratégiám konfliktushelyzetre?
7. Tudom, mikor lépek ki a helyzetből?
Ezek mentén biztosan megtalájuk azt, hogyan tudunk jól, mindenki boldogulására, egészségesen működni a nyaralás alatt. Sok sikert és jó pihenést kívánok mindenkinek!
