Tegye fel a kezét, aki szereti a babakocsi takarítást? Oké, ti most nyugodtan görgessetek tovább (mondjuk egy ökotisztítós cikkemhez)! Bevallom, én tiszta szívemből utálom. Beledörgölt kiflihéj, ráborított italfolt, belemasszírozott sár a kiscipőkről, gyümölcsfolt, tejfolt, könnyfolt, nyálfolt mindenhol. A többit a fantáziátokra bízom. Egy részük kedves, egy másik részük vicces, egy újabb részük horrorisztikus lenyomata annak, hogy bizony a törpök élete nem csak játék és mese. A szüleiké még kevésbé. Szóval a babakocsi tisztítás számomra a horror horrora, hiába vagyok 10 éve az iparban, nem sikerült megszoknom. Pedig próbáltam mindenhogy.
Babakocsi mosása kádban
Máig emlékszem, ahogyan ügyetlenül hadakozom a mindenfelé nyeklő-nyakló vázzal, hogy bepréseljem kicsi lakásunk még kisebb kádjába, hogy aztán a meggondolatlanul ráirányított zuhany egyből vissza is loccsanjon rám és a lábatlankodó totyogómra. Aztán sikálás (Mivel is? Mosogatószer? Mosószóda? Marhaepe?), majd újabb locs-pocs, hogy a kádba bebravúroskodott mocskos kocsi helyett egy mocskos létől csöpögő járgányt húzzak ki. A babakocsi felújítása ezúttal nem sikerült. Biztos én nem vagyok elég ügyes, de akkor úgy döntöttem, hogy ezt maximum szabadtéren vagyok hajlandó megismételni a továbbiakban.
Babakocsi mosás kertben
Szerencsére férjem szülei vidéken laknak, így náluk próbálkoztam először, aztán amikor saját házunk lett, annak a kertjében. A babakocsi kitakarítása természetesen itt is egy félnapos program lett, de otthon ülő anyuka ugye ráér. (NEEEEM!) A zuhany helyett slaggal estem neki, jó alapos vizezés után a már korábban említett vegyszerek szabad kombinációjával (vegyészek most lendüljenek tovább!) igyekeztem eltüntetni a foltokat. A siker ezúttal már szemmel látható volt, de amint megszáradt, újabb és újabb makulák tűntek elő a huzatról, az őrületbe kergetve.
Őszintén szólva feladtam, ha piszkos, akkor piszkos, csak piszkosabb lesz ezután is.
A megmentőm
Vannak olyan emberek a földön, akik a puszta kreativitásukkal életeket mentenek. (És most nem Karikó Katalinra gondolok.) A fejükből kipattanó ötletek ezrek életét könnyítik meg és áldjuk a nevüket, amíg csak élünk. Ilyen a mosó- és mosogatógép feltalálója, de ilyen Nyári Fruzsi is. Fruzsit akkor ismertem meg, amikor friss anyukaként futni kezdtem. Férjével, Zsolttal hozták létre a Fuss Babakocsival! mozgalmat, ami kismamák százait mozdította ki a négy fal mögül. Persze voltak, akik nem mertek belevágni egy új kocsi vásárlásába anélkül, hogy kipróbálták volna, így Fruzsiék beszereztek egy rakás kocsit és kölcsönzőt nyitottak. Hamar kiderült, hogy a külföldről érkező és elutazó magyar családok minden elképzelhető gyerekholmit szívesen kölcsönöznek. Fruzsi pattant, gépparkot hozott létre, majd két vállalkozást: a Lottirose-t és a Babagúzt, ami gyerekholmik, babakocsik kölcsönzésére szakosodott. Ehhez megfelelő apparátus kellett és bizony az, hogy a babakocsi, gyerekülés tisztítása két család között helyben megoldott és professzionális legyen. Így érkezett el 2020, amikor az emberek egyik pillanatról a másikra nem utaztak, így értelemszerűen a kölcsönző is nehéz helyzetbe került. Hősnőnk nem csüggedt, rajta a sors ki nem fog, ezért megalapította a Minirose-t, Magyarország első babaholmi mosodáját. A helyet, ami profi ügyfélkezelésével, kedvességével hamar belopja az ember szívébe magát, és ahonnan a vasárnap esti kétségbeesett online szolgáltatásrendelésem után hétfőn felvéve, kedden letéve az árut újra egy csodálatos, tiszta, vakítóan kék járgány tulajdonosa lettem.
Persze senkinek ne legyen egy csepp kétsége sem afelől, hogy ez három kisfiú mellett így is maradt, így hamarosan visszatérő vendégek leszünk. 🙂
