life coach, pedagógus és kommunikációs szakember.
Elsősorban azonban feleség, háromfiús édesanya, testvér, gyerek, barátnő. Hiszem, hogy a kapcsolataink fontosabbak a címkéinknél.
Mindig hatalmas családi és baráti közeg vett körül, amelyet gyerekként teherként, ma, felnőttként hálával élek meg. Az életem úgy alakult, hogy másfél év pedagógusi pályafutás után külföldre költöztünk, érkeztek a gyerekek, velük együtt pedig a kérdéseim és a sokasodó kérdőjeleim.
A férjemmel egy olyan családot álmodtunk, amelyben a gyerekek teljes biztonsággal fejezhetik ki a negatív és pozitív érzéseiket, ahol meghittség uralkodik, és ahol a családtagok számíthatnak egymásra. Miközben ez egy folyamatos munka, amelyben el-elbukunk és a külvilág sokszor kevésbé támogat, azt hiszem, alapjaiban sikerrel kormányozzuk a kis hajónkat. Nem volt ez mindig így….
Volt idő, amikor kétségbeesve vágytam arra, hogy bár az töltené fel a fiaimat, ami engem nőként, bár tudnék jobban kapcsolódni velük. Mára azonban elfogadtam a másságukat és napról napra tanulom, hogyan legyek türelmesebb, odafigyelőbb, empatikusabb anya. Ebben óriási segítséget jelent az önismeret és a coaching eszköze. Ahogy kerestem az utamat anyaként, kommunikációs szakemberként és pedagógusként, úgy döbbentem rá, hogy engem mindig a személyiség- és kommunikációfejlesztés érdekelt a tanári munkából is.
Kamaszkoromtól kezdve vezettem gyerekcsoportokat, táboroztattam, lelkesen készültem pedagógusi pályafutásomra egy nyolcgyerekes pedagógus család negyedik gyermekeként. Pedagógiai szakkollégium, ifjúsági vezetőképző, játék kicsikkel és nagyokkal, fiúkkal és lányokkal. Mindez formált engem és az utamat, de még nem értettem meg, mi is a feladatom.
Ahogy születtek sorban a fiúk, úgy kristályosodott ki előttem, hogy egyáltalán nem véletlenül kaptam őket a Jóistentől. Hiszen világ életemben különös kapcsolódásom volt a fiúkhoz! Míg mások folyton barátnőztek, nekem már oviban is fiú barátaim voltak. Míg mások összejöttek gimiben a suli legmenőbb srácaival, én a bizalmasuk és a barátjuk lettem. Már nagyon korán megéreztem azt a hatalmas ellentmondást, amely a fiúk belső, érzékeny világa és a társadalom külső elvárásai között feszül, és a szívemben nővéri-anyai szeretettel vettem őket körbe.
Fiús anyának lenni hatalmas kaland! A fiúk nevelése tele van kihívással, hiszen az ő férfias kis énjük már pici korban egészen más hozzáállást igényel, miközben nőként nem tudunk a saját élményeinkre támaszkodni: másképp kommunikálnak, másképp kapcsolódnak, másképp barátkoznak, másképp élik meg az érzéseiket, másképp bontakoznak ki.
- Hogyan neveljek érzékeny, de vagány fiúkat?
- Hogyan működnek a fiúk érzelmei, a fiúbarátságok?
- Hogyan motiváljam a fiamat?
- Hogyan válasszak megfelelő sportot, hogyan találjak nekik közösséget?
- Mitől lesz igazán nagybetűs egy férfi?
Abban szeretnélek segíteni Téged is, hogy ebben a kalandban saját utakat, kérdéseidre válaszokat, céljaidhoz erőforrást találj, és mindezt valódi örömmel élhesd meg.